Megfogalmazódott egy metafóra bennem a fegyencedzéssel kapcsolatban. Úgy működik, mint egy gépkocsi. Elöször is üresben járatod kicsit a motort (bemelegítés). Elindulsz, majd szépen emelkedik a fordulatszám (ismétlésszámok), eleinte könnyen/gyorsan, majd egyre nehezebben/lassabban. Amikor eléred a haladó szintet, eggyel nehezebb gyakorlatra lépsz (sebességváltás), a fordulatszám visszaesik, és szépen így megy tovább és tovább. A mesterhatos pedig az, amikor 300-al repesztesz a célegyenesben :D
Ha emelkedőre érsz, vagy nehéz terepre (betegség, vagy bármi hátráltató tényező), érdemes visszaváltani alacsonyabb sebbeségbe (alacsonyabb szintű gyakorlatok), vagy visszavenni a gázból (kevesebb ismétlés), nehogy lefulladj (sérülés) vagy elakadj (megakad a fejlődés).
Maradok ennél a metafóránál, hogy beszéljek a kajáról. Használhatsz 95ös benzint is (átlag kaja), meg Shell V-powert is (kiegyensúlyozott étrend, vitaminok, fehérje, szénhidrát megfelelő mennyiségben), mindkettővel eljuthatsz a célig, de utóbbi esetben valamivel gyorsabban, de drágábban. Persze tankolhatsz kerozint is (szteroid), rövid távon még jobban is fog pörögni a motor, de kis idő múlva szétfüstöl az egész, és mehetsz szerelőhöz (doki) vagy a roncstelepre (temető).
És hogyan jobb vezetni, egyedül vagy utasokkal? Egyedül minden úgy történik ahogy szeretnéd. Nincsen megállás minden benzinkútnál, mert valakinek ki kel mennie, nincsen semmi zajongás ami elvonja a figyelmedet az útról, nincsenek kitérők, mert valamit még meg kell csinálni/nézni. Csak te vagy, az út és a cél. A kesztyűtartóban pedig ott a térkép, Paul Wade Fegyencedzés című könyve.
